Az újak
Vasárnap sokáig aludtunk mindketten Sam-mel, kifárasztott a tegnapi buli. 11 körül kb. fel is keltünk, ő le, én ki vánszorogtam a konyhába, hogy keressünk valami reggeli-ebédet. Mivel nem volt semmi kaja, mert sikeresen elfelejtettem ismét bevásárolni, magamhoz képest gyorsan elkészültem, és elmentem boltba kajáért. Egy jó fél óra múlva haza is értem, ahol már az ujjaival doboló nővéremmel találkoztam. Beraktam a hűtőbe az oda való kajákat, majd elkezdtem főzni az ebédet, ami bolognai volt. Gyorsan elkészítettem, majd elkezdtük befalni. Ebéd után mindketten betértünk saját „birodalmunkba”, és én először a lap top-om társaságát választottam. Holly-val megbeszéltük a Streets-es élményeinket, majd én a tanulás mellett döntöttem. Bő 2 óra alatt meg is voltam, majd elkezdtem takarítani az alsó szinten. Ezzel eltelt egy újabb óra, így már 4 volt. Bevágódtam a TV elé, majd megnéztem a Transformers-t. Már 7 volt, és éhes voltam – csoda, hogy még csak most –így valami kaja után néztem. Csináltam pizzát, majd felmentem Sam-nek szólni, hogyha éhes, akkor van pizza. Persze semmit nem felelt. Már megint a Paramore-t hallgatja, és belemerült a gondolataiba. Vagy kivételes eset van, és gondolatai helyett éppen a tanulásba van nagyon benne. Így hát lementem, és ismét betértem a szobámba, elmentem lefürödni, majd ágyba bújva kezdtem gépezni. Közben pedig – nővéremtől átvéve a szokást – Paramore-t hallgattam. Arra keltem, hogy lejárt az album. Ezek szerint elaludtam. Éjfél volt. Lekapcsoltam a lap top-ot, kivettem a fülemből a fülhallgatókat, majd pár perc alatt visszaaludtam.
Reggel szokásos ébresztőm volt, de már nem is érdekelt, most már kiabálni sem volt kedvem. Bevonultam a fürdőbe, és felkészültem egy unalmas napra. Jöhetett a fél órás fésülködés, hajvasalás, fogmosás és hasonlók, majd kimentem reggelizni, ahol Sam-et természetesen ugyanúgy ott találtam.
Mikor beértünk a suliba, egy furcsa dolgon akadt meg a szemem. Ugyanolyan kocsi állt a parkolóban, mint az enyém, csak tűzpirosban. Furdalt a kíváncsiság, hogy ki a sofőr. Az épületbe érvén rögtön kiszúrtam őket. Egy szőke, hosszú, göndör hajú és egy rövid, fekete hajú lánnyal találtam magam szemben. Gyönyörűek voltak, kecses járással. Az összes diák elcsodálkozott rajtuk.
- Kik ezek? – kérdeztem Hollyt, miközben leültem mellé.
- Fogalmam sincs. De…de…egyszerűen… wow. – csak ennyit tudott mondani. Hát kb. én is. Ekkor jött oda hozzánk Will.
- Ő a két Cullen lány.
- És ezt te honnan tudod? – kérdezte Sam mögülünk.
- Chase-től. Ő pedig hallotta, ahogy bemutatkoztak valakinek. A szőke Rosalie Cullen, a fekete pedig Alice Cullen.
- Értem. – indultunk el az óránkra. Órán a két lányon agyaltam. Bőrük hófehér volt, ami társult az aranybarna szemekhez.
Ebédnél ők is bent voltak. De teljesen elkülönültek a többiektől. Jó, megértem, hiszen most vannak itt először. Végeztünk az ebéddel, bementünk bioszra, Sam egyest kapott… Mondtam én, hogy nem a tanulásba volt belemerülve… majd óra után hazamentünk.
- Szerinted honnan jöhettek? – kérdeztem immáron otthon nővéremet. Kicsit leblokkolt. Egy ideig nem is válaszolt. – Hahóó, föld hívja Sam-et, Sam jelentkezz!!! – ráztam a kezem a szeme előtt.
- Mi..? Mit mondtál? – tért vissza a valóságba.
- Azt kérdeztem, hogy szerinted honnan jöttek? Tudod, a Cullen-ék.
- Fogalmam sincs, de valami hasonló helyről jöhettek, mint ez. Na én elmegyek sétálni, majd jövök!
- Oké, szia!
- Szia! – azzal elment, én pedig nekiálltam főzni.
Kb. négy óra múlva visszaért Sam, de egy szó nélkül felment a szobájába. Mi lehet vele?? Na mindegy, majd elmondja, ha akarja. Én nekiültem a házinak, mert az még nem készült el. Jaj, megőrülök a tanulástól…!!! Nagy nehezen, de végeztem. Rögtön mentem is a gépem elé. El is időztem előtte, jöhetett a tus, majd bezuhantam az ágyba, és rögtön el is aludtam.
Másnap már nem láttam a suli előtt a tűzpiros BMW-t, helyette egy Volvo volt ott. Már megint újak?? Ezt nem hiszem el… Bementem az épületbe, ám nem láttam senki újat. Sőt, a tegnapi lányokat sem. Egészen ebédig nem történt semmi. De akkor…
Éppen nyugodtan ebédeltünk, amikor beléptek Ők. Rosalie jött elől, kézen fogva, egy magas, kisportolt, fekete hajú sráccal, aki már az első pillanattól fogva engem levett a lábamról. Utána jött Alice, mögötte pedig egy szőke, ijedt arcú srác. Utánuk jött be egy 3. srác. Nővérem meglátta, és leblokkolt, úgy ahogyan tegnap. A srácnak bronzbarna kócos haja volt, szemei, mint a többieknek aranybarna.
- Látod? – kérdeztem nővéremtől.
- Mit? Edwardot?
- Az meg ki?
- Az utolsó srác. - válaszolta teljesen elbambulva, de mikor a srác ránézett elkapta a tekintetét.
- Ismered?
- Futólag.
- Arra a címer-szerűségre értettem, ami a kezükön van, meg Alicék nyakán.
- Ja. Azt is látom.
- Vajon mi lehet?
- Menj oda és kérdezd meg... – mondta. Hát igen, nincs ma jó kedve…
Ebédünk további része az új diákok „elemzésével” és bámulásával telt. Otthon, tanulás után ismét a DVD-t választottam, a változatosság kedvéért Step up 2-őt néztem. De kivételesen a nővérem is csatlakozott hozzám. Mikor vége lett a filmnek, felém fordult.
- Jen, kérhetek valamit? – kérdezte félve.
- Persze, bármit.
- Megtanítanál pár Freestyle-os dologra?
- Végre megjött az eszed!! – lelkesedtem. – Na gyere!!! - rángattam fel a fotelról, majd mindent a fal mellé toltam, hogy elférjünk.
Sokat nevettünk, de Sam nagyon jó tanítvány volt. Úgy döntöttem elsőre elég lesz neki ennyi, úgyhogy kimentünk enni. Beszélgettünk még egy kicsit az új srácokról, majd nyugovóra tértünk.
Az este a fekete hajú srácra gondoltam. Még a nevét sem tudom.
Nem csak gondoltam rá, vele is álmodtam. Arra sajnos nem emlékszem, hogy mit, de ő is benne volt. Ránéztem az órámra, ami 6:30-at mutatott. Kikászálódtam az ágyból, majd hamar – de tényleg hamar – elkészültem, és ezt bizonyítja, hogy előbb kiértem a konyhába, mint Sam. Ismét az ő kocsijával mentünk suliba, kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen, miközben a biosz füzetembe merültem. Még a folyósokon is ugyanezt tettem, így sikeresen belementem valakibe.
- Upsz. Bocsi, az én hibám… - magyarázkodtam, miközben a felvettem a füzetem a földről, majd felálltam.
- Semmi baj, megesik az ilyen. – válaszolt mosolyogva a srác. Akkor eszméltem. Ő állt előttem. Kicsit „pihentettem” tökéletes arcán a szemem, majd zavartan továbbálltam.
Na nekem itt volt vége a napnak. Legalábbis odafigyelés terén. Végig Emmett-re gondoltam – mert időközben Will ezt is megtudta nekem. Emmett Cullen. Milyen régies, és mégis szép neve van. És az a mosoly. És azok a szemek. Egyszerűen tökéletes.
Így telt el a délelőttöm. Délután a házi után 4-re mentem táncra, majd jöhetett az itthoni tanítás. Samnek most tanítottam a kézenállásból hidat. Még szerencse, hogy otthon volt valami szivacs félénk, mert különben lett volna pár törésünk.
- Na figyelj… - magyaráztam neki. – Csinálsz egy kézenállást, majd hátradöntöd magad. – mutattam meg neki. – Na gyere.
Segítettem neki a kézenállásba, majd hátradőlt, de összecsuklott. Nevettünk egy sort, majd újra megpróbálta, és sikerült neki. Ennek örömére megvacsiztunk, és elmentünk a saját szobánkba. Letusoltam, és be is bújtam az ágyba. Hosszú, és fárasztó nap volt a mai.
Csütörtökön már nem keltem olyan fitten, mint az előző nap. Kicsoszogtam a fürdőbe, kifésültem, majd összekötöttem a hajam, de kivételesen nem vasaltam ki. Mivel ma jó idő ígérkezett, felvettem egy katonamintás térdgatyát, hozzá pedig egy fehér topot. Felkaptam a vállamra a táskám, és kimentem reggelizni. Sam is akkor lépett be.
- Kezdesz belassulni Sam! – mondtam neki mosolyogva.
- Vagy csak te gyorsulni… - öltött rám a nyelvét.
Megettük a melegszendvicseinket, majd go suli. Ismét egy unalmas nap következett. Irodalommal kezdtünk. Hamletből volt felelés. Szerencsére nekem nem kellett, így végig tudtam „aludni” az egészet. Észre sem vettem, és már az ebédlőben ültem, az ajtót lesve, hogy mikor jönnek be. De nem jöttek.
Szinte folyt rólam a víz a melegtől. Még szerencse, hogy ilyen lengén öltöztem. Bekaptam két falatot az ebédből, majd visszavittem a tálcát, és Alyssa-val az oldalamon elindultunk az óránkra. Unalmasan telt a matek is. Végre megszólalt az életmentő csengő, ami hatására Mr. Santos kijelentette, hogy következő órán dolgozat. Hurrá, azt sem tudom, mit vettünk. Na jó igen, de érteni már nem értem.
Bepattantam BMW-mbe, és megvártam, míg Sam is beül mellém. Még intettem egyet Chase-éknek, majd rátapostam a gázra, és indultunk haza. Otthon jött a szokásos kérdés, ami az volt, hogy főzzek-e valamit. Természetesen ismét nem volt a válasz. Én azért csináltam pár palacsintát, mert éhes voltam. Miután kellően bekajáltam, bementem a szobámba, és felkészültem a három napos túrára.
